Remény nélkül

Minden hang egy érzéssel lobban,
És van egy, amire a szívem is dobban.
Az fájóan szól, a másik hang nevet,
De a reményét nem hallom eleget.
Hol meglátogat, hol elhagy ez az érzés,
Pedig szükségem lenne rá - talán túl nagy kérés.

A remény segítene a napokat azzal tölteni,
Ki a szeretetet csak próbálja hitetni.
A reménnyel képes lennék tovább várni,
Kit egyszer hagytam elsétálni.
Ha a remény mellettem állna,
Teljesülne lelkem minden kívánsága.

Látom, ha más nincs, ti emiatt éltek,
Velem elfeledtetné, hogy ennyire félek.
Nem csodát, csupán hitet várok tőle,
Egyszer megízlelem, sosem elég belőle.
Ez a hang lehet, nem talál meg többé,
Az áhított érzés így elkerül örökké.